Leírás: Teste megnyúlt, orsószerű, alacsony és széles. A fej hosszú, alacsony dorsoventralis irányban lapított. A faroknyél alacsony, hengeres, azaz magassága és szélessége közel azonos. A szem aránylag kicsi, a fejtetőre tolódott, felfelé tekintő, magyar nevét ezért kapta. Szája alsó állású, húsos ajak veszi körül, a száj szögletében hosszú bajuszszál található. Úszói fejlettek, a mellúszó eléri a hasúszó tövét. A hátúszó rövid és magas, a farokalatti úszó szintén. A farokúszó hosszú, erősen kimetszett. Pikkelyei az egész testet, így a torok- és a mellrészt is beborítják. A hát barnásszürke, elszórt sötétebb foltokkal, amelyek a szürkéssárga alapszínű testoldalon is megtalálhatók. A has fehér. Az úszók áttetszőek, színtelenek vagy halványsárga árnyalatúak. A hát- és a farokúszó foltozottsága egyes egyedekről hiányozhat, meglétük esetén 2-2 szabályos sort alkotnak. Áramvonalas teste jól mutatja, hogy kiválóan alkalmazkodott a gyors áramlású élőhelyekhez, a Gobio fajok közül a felpillantó küllő hatol föl legmesszebbre a patakokban. A fenékjáró küllő közeli rokona és könnyen összetéveszthetők. A felpillantó küllő teste nyúlánkabb, bajuszai hosszabbak, és szemei a magasabb és keskenyebb homlok felső oldalán ferdén állnak. Legritkább küllőfajunk, hazai elterjedéséről nincs pontos információ, egyetlen megbízható adat a Tisza magyarországi felső szakaszáról, Tiszacsécséről való. Az erősen sodró, köves-kavicsos aljzatú, hűvös, oxigéndús folyóvizet kedveli.

Testhossz és tömeg: Kifejlett egyedeinek testhossza 10-11 cm.

Szaporodás: Tavasszal az ivarérett hímek testének felső része majdnem feketére változik és apró nászkiütésekkel borított. Ívása április végétől június közepéig tart, az ikra lerakása több részletben történik.

Horgászati szabályozás: védett!

Táplálkozás: Gerinctelen bentikus szervezetekből és a folyó által görgetett hordalékból, növényi törmelékből álló táplálékát kisebb csapatokban keresi.