Leírás: A pontyfélék családjába tartozó jászkeszeget aranysárga és ezüstös szeméről, lapított magas testéről és apró csúcsba nyíló felfelé irányuló szájáról ismerhetjük fel. Testének színárnyalatai az ezüsttől a bronzig terjednek, háta sötétszürkés esetleg kékeszöldes. Feje közepes nagyságú, faroknyele rövid és magas és hasa sárgásfehér. Elterjedése Közép-Európától Skandinávia déli vizei, valamint Ázsia. Egészen 15 méteres mélységig megtalálható az édes és a brack vizekben. Jellemzően apró pikkelyek borítják és páros úszói, valamint a farokalatti úszója vöröses árnyalatú. A kisebb példányok a vörösszárnyú keszeggel összekevehető. Narancssárga színváltozatát az arany orfát díszhalként is tartják amiknek a testét fekete foltok is díszíthetik.

Testhossz és tömeg: Egy éves korában 6 cm, a másodikban 14 cm és kifejletten, azaz 5 évesen éri el a 26 cm-es testhosszt és 340 grammot. Hazánkban a jászkeszeg 9 évesen érheti el a 36 cm-ert és az 1 kg-ot.

Szaporodás: Ívási ideje április és július között van és ilyenkor a fenék közelében tartózkodik növényzet, homok és kövek között. Ívási időszak alatt a testének színe sárgássá változik és csapatokban keresik ívóhelyüket. Az ivarérettséget 3-5 éves korában éri el, ilyenkor csapatokba verődve keresik fel a lassúbb folyású szakaszokat. 60-150 000 ikrát egy adagban rakják le. A lárvák 8-10 nap után kelnek ki. Ősszel ismét csapatokba verődve keresi fel a mélyebb vizekben telelőhelyét. A jászkeszeg hosszú életű és elélhet 20 évig is.

Horgászati szabályozás: Május 2. és június 15. között nem fogható 
 
Táplálkozás: A jászkeszeg ivadék korában planktonokkal és algákkal majd fejlett korára mindenevő lesz belőle: rovarlárvákkal, vízbe hulló rovarokkal, férgekkel, békaivadékkal, kisebb rákfélékkel, apró halivadékokkal és növényekkel táplálkozik. Az idősebb példányok magányosan a fiatalabbak csapatokban verődve kutatnak táplálékuk után.

Horgászat: A jászkeszeget a vízfelszín közelében, vízközt és mederfenéken is foghatjuk lebegő csalival, hosszú eresztékkel úsztatott kicsi horgon gilisztacsokorral, csontival, főtt búzával, úszós készséggel spicc- vagy bolognai bottal. Ősszel fenéken is kap. A nagyobb példányokat mélyen vezetett körömvillantóval is fogják. Etetésre a pörkölt ízesítésű etetőanyagok a beváltak. Bevált etetőmódszer még a főtt búza csemegekukoricával és főtt kenderrel keverve. Érdemes az etetőanyagot agyaggal keverni a gyorsabban folyó vizekben. Szárazléggyel vagy polifoam bogárral szoktak rá legyezni is csendesebb 1 méter mélységű vizekben. Hazánkban megtalálható sok vízben: Öreg-Duna, Mosoni-Duna, Lajta, Duna, Rába, Marcal, Cuhai-Bakony-ér, Által-ér, Ipoly, Dobroda, Morgó-patak, Dunavölgyi-főcsatorna, Zala, Sió, Kapos, Dráva, Mura, Kerka, Karasica, Tisza, Öreg-Túr, Szamos, Kraszna, Bodrog, Tolcsva-patak, Keleti-főcsatorna, Kiskörei-tározó, Nyugati-főcsatorna, Sajó, Bódva, Hernád, Eger-patak, Rima, Csincse, Laskó, Zagyva, Tarna, Bene-patak, Tápió, Hármas-Körös, Kettős-Körös, Hortobágy-Berettyó, Sebes-Körös, Berettyó, Fekete-Körös, Fehér-Körös, Maros, Kis-Balaton, Tisza-tó.

Rekordok: A legnagyobb példányt a volt Szovjetunióban fogták, 102 cm-es volt és 8 kg. Az életkorát 23 évre becsülték. A magyarországi jász-rekord 3,86 kg a Keleti-főcsatornából fogták 1995-ben.