Leírás: Európában a nagyobb folyóvizek torkolataiban található meg. Rajokban él és állandóan táplálék után vándorol. A kis fején a szája ferdén fölfelé nyilik. Ferdén fölfelé nyíló szája, hegyes orra és nagy alsóúszója és kisebb magassága különbözteti meg az Abramis nem többi tagjától (dévérkeszeg, a bagoly keszeg, karika keszeg). A dévérkeszegnél laposabb háta kékesfehér, oldala ezüstösen csillogó és páros úszói sárgás árnyalatúak. Farok alatti úszója feltűnően hosszú. Úszóit fekete keret szegélyezi. Testét apró pikkelyek borítják hasa kivételével és a keszegek között a laposkeszegnek van a legmagasabb pikkelyszáma. Húsa szálkás, Európában szárított halként használják fel.

Testhossz és tömeg: Egy éves korában 6-8 cm, a másodikban 10-12 cm és kifejletten 5 évesen éri el a 20-30 cm-es testhosszt. Hazánkban legfeljebb a 35 cm-es és fél kg-os lesz. Ivarérettségét 3 éves korára már elérheti.

Szaporodás: Ivási ideje április-május között van. 3 éves korára válik ivaréretté. Tavasszal nagy csapatokban vonul az ívóhelye felé.

Horgászati szabályozás: hazánkban tilalom alá nem esik.

Táplálkozás: A többi keszegfélétől eltérően egész életében planktonevő marad. Szívesen fogyasztja még a vízbe hullott rovarokat is.

Horgászat: Júniusban, mikor érik az eperfa, fogható a víztetőn vagy kis eresztékkel a fák alatt. Nagyobb áradások alkalmával óriási csapatokba verődve úszik be a holtágakba, ilyenkor sokszor nem jut le a csali a fenékig. Hazánkban a Balatonban is él. Ahol a dévér előfordul ott általában laposkeszegre is számíthatunk. Csontival, gilisztával, pinkivel, szúnyoglárvával és gyúrt kenyérrel is fogható úszós felszereléssel de eredményes lehet a fogás legyező horgászattal is.