Leírás: A menyhal a tőkehalfélék egyetlen hazai édesvízi képviselője. Teste megnyúlt, hegeres, feje jellegzetesen békaszerű. A test hátulsó része oldalról összenyomott. Szája nagy, a száj szöglete a szem hátulsó szegélyének vonaláig ér. Szájában kicsi, hegyes fogak ülnek. Az áll közepén egyetlen hosszabb bajuszszálat találunk, az elülső orrnyílás mindkét oldalán egy-egy igen rövid bőrnyúlvány van. Szeme kicsi. A mellúszó magasan, csaknem a test középvonalának közelében ered, széle lekerekített. Hasúszói torokállásúak, a mellúszók előtt helyezkednek el, keskenyek és hegyesek, a második úszósugár hosszan megnyúlt. Két hátúszója közül az első rövid, a második hosszú, egészen a farokúszóig terjed, de azzal nem olvad össze. A farokalatti úszó ugyancsak hosszú és alacsony, pontosan a második hátúszó alatt található. A farokúszó hosszú, széle lekerekített. Cycloid pikkelyei nagyon aprók, alig láthatók, mélyen és keményen ülnek a bőrben. Oldalvonala helyenként hiányos. Háta és oldala barnászöld, sötétbarna, a has felé haladva ritkuló sötétbarna márványozottsággal, amely ráterjed a hát-, a farok- és a farokalatti úszóra is. A has piszkosfehér. A mell- és a hasúszó sárga. A paduc szinttájtól lefelé szinte minden folyóban megtalálható, tipikus hideg sztenoterm faj lévén a felmelegedő vizekben nyári álmot alszik a mélyebb, hűvösebb mederrészeken. Szokatlan életritmusa annak tulajdonítható, hogy még a jégkorszakból maradt vissza. Húsa fehér, kellemes ízű, szálkátlan, a mája pedig igazi csemege.

Testhossz és tömeg: A lassú növekedése miatt 9-10 éves korára éri el hazánkban a 40-50 cm hosszúságot és 1-1,5 kg súlyt. Akár a 20 éves kort is megéri.

Szaporodás: ősszel a víz lehűlésekor megélénkülnek, az egyébként éjszakai életmódot folytató halak októbertől kezdődően egész nap aktívak. Ivarérettségüket a hímek 3-4, az ikrások 4-5 éves korukban érik el. A legkésőbb, vagy ha úgy tetszik, a legkorábban ívó halunk, mivel 1 mm átmérőjű, nem ragadós ikráit december-február hónapokban rakja le, a folyók köves vagy homokos medrű szakaszain, rendkívül alacsony, 2-5 oC hőmérsékletű vízben. A megközelítőleg vízzel azonos fajlagos tömegű ikrák eleinte vízközt lebegnek, nagy területen szóródnak szét. Egy ikrás 5-20 perces pihenési időközökkel, több részletben bocsájtja ki 300 ezertől 1 millióig terjedő számú ikráit. Az ikrás petéit kövekre és vízinövényekre ragasztják rá, ahol a hím megtermékenyíti őket. A 45-55 napig tartó inkubációs idő után kikelő lárvák 3-4 mm hosszúak, a kelést követő 12-15. napon kezdik meg az önálló táplálkozást. A menyhal nem szapora, hiába a magas ikraszám mert a kikelő ivadék tetemesebb része az idősebbeknek és ragadozóhalaknak esik áldozatul.

Horgászati szabályozás: tilos kifogni és megtartani a 20 cm alatti példányokat! 

Táplálkozás: A lárvák eleinte planktonikus szervezeteket fogyasztanak, majd rovarlárvákkal, férgekkel, puhatestűekkel, békákkal, rákokkal táplálkoznak. A hároméves egyedeknél már jellemzően megjelenik a nyári táplálkozási inaktív periódus, ekkor válik kifejezettebbé a ragadozó életmód is.

Menyhal horgászat: A menyhalat november végétől február végéig horgásszák legjobb eredménnyel. A Dunában (Komárom és Almásneszmély), Tiszában és a Marosban gyakori a menyhal de fogható a Sajón, Hernádon, Rábában, Drávában és a Körösökben valamint a Balatonban is főleg az esti-éjszakai órákban. A Dunából hosszú időre eltűnt a szennyezések miatt de a víz tisztulásával egyre csak jönnek vissza. A menyhal főleg az alámosott partoldalakban, gyökerek, nagy kövek között, tuskók alatt, gödrökben, a fenéken tartózkodik. Nappal nem hagyja el búvóhelyét, az est beálltától hajnalig keresi táplálékát. Minél hidegebb a levegő annál jobban eszik a menyhal. Ívása idején csapatokban mozog és valószínű, hogy ha fogunk egyet akkor majdnem biztos hogy horgunkra akad több is. A menyhalak vándorlása műtárgyak (erőművek, gátak) előtt véget ér. Ezeken nem tudnak átjutni és elég gyakran tartózkodnak ilyen építmények tövében. A leggyakoribb módszer a fenekező horgászat. A menyhal fenekező horgászatához könnyű, érzékenyebb spiccű botot használjunk. Az orsóra 20-25-ös zsinór kerüljön. Fenékólomnak 60-100 grammosat használjunk. A végszerelék lehet végólmos vagy csúszó ólmos. Horognak hosszúszárú süllőző horgot használjunk 1-2 méretben. Csalinak máj, tüdő, giliszta, halszelet, apró csalihal a megfelelő. Kapása rángatós, hasonlít a törpeharcsáéra. A csalit nem engedi el könnyen, igyekszik vele védett helyre vonulni ezért a bevágást ne siessük el. Horgásszák még feederbottal, tirolifás szerelékkel, úszós görgetéssel is. A haltartókba rakott menyhalak egymást felfalhatják!

Rekordok: A legnagyobb hazai menyhal 3,56 kg-os súlyú volt. Külföldön a kapitális példányok a 20-30 kg-ot is elérik.