Leírás: A test megnyúlt. Közeli rokonától a domolykótól elsősorban kisebb feje és kevésbé vaskos teste különbözteti meg. A száj kicsi, enyhén alsó állású, a felső állkapocs túlnyúlik az alsón. A szájzug nem éri el a szemen keresztül húzott merőleges vonalat. Az oldalvonal a test közepén van, kissé lefelé ívelő. A farokalatti úszó szegélye homorú. A farokúszó hosszú, mélyen bevágott. Testét viszonylag apró, de vastag pikkelyek fedik, szélükön apró fekete pontocskák vannak. Háta feketés, néha sötétszürkén barnás, vagy sötét olajzöld. Oldalai ezüstösen csillogóak, egyes élőhelyein aranysárgák. A has fehér, néha ezüstös. A hátúszó általában füstszínű, a has- és a farokalatti úszó töve sárgás-vöröses, a többi szürke. Az írisz sárgás, sötét apró pontokkal tarkítva. Patakokban és kisebb folyókban a pisztráng szinttájtól kezdődően egészen a lassú, síkvidéki tájakig megtalálható a növényzetmentes, kavicsos-köves medrű szakaszokon. A fiatalabbak kisebb rajokat alkotnak, az idősebb példányok szoliterekké válnak. Nagyobb állományai a paduc szinttájon alakulnak ki. A pisztrángos tavakban sok helyen járulékos hal gyanánt tenyésztik. Húsminősége gyenge. Ízetlen, száraz és szálkás húsa van és ezért nem is igen fogyasztják.

Testhossz és tömeg: Lassan növekszik és a kifejlett példányok elérhetik a 20 cm-es hosszúságot. A 30 cm-es 40 dkg-os példányok már ritkaságszámba mennek.

Szaporodás: Ivarérettségét a tejes a harmadik évben, az ikrás egy évvel később éri el. Az ívóhelye egész évi tartózkodási helynek közelében van, tehát nászát nem előzi meg a folyóvízi halakra általában jellemző felfelé vándorlás. Ívásra március-május hónapokban verődik össze kisebb csapatokba és homokra, kavicsra rakja le 1,5-2 mm átmérőjű sárgás színű ikráit. A természetes ívásának megfigyelésekor tapasztalt széles vízhőmérsékleti intervallum (10-24,8 oC) arra enged következtetni, hogy az ívási időszakot nem a víz hőmérséklete határozza meg. Embrionális fejlődésük 16-18 oC-on 14-16 napig tart. A kikelő lárvák 7,5-8 mm hosszúak, kezdetben gyorsan fejlődnek.

Horgászati szabályozás: fogása nem esik korlátozás alá.

Táplálkozás: A folyókban kisebb csapatokba tömörülve, a patakokban inkább magányosan keresi táplálékát. Egyes kutatók szerint nagy arányban fogyaszt algát és detrituszt, elfogyasztja a rovarlárvákat, férgeket, repülő rovarokat, de megeszi a korhadó növényi és állati eredetű anyagokat is. A halragadozás nem jellemző a fajra, de felszedegeti más halfajok, elsősorban a paduc ikráit.

Nyúldomolykó horgászat: Apró műléggyel érhető el jó eredmény. Nagyon óvatos halfajta, úszózással ritkán kerül a horogra. Csalihalnak csukázásra alkalmas.