Leírás: Észak-Amerikából hozták be Európába a 20. század elején, s azóta az Európa számos folyójának megszokott lakójává vált és valamennyi halfajunk közül ez a legszaporább. Hazánkba először a Balatonba jutott el 1902-ben. Nagy lapos feje és szája van, csupasz, zömök vaskos teste és nyolc bajuszszálat visel. A farokrészén oldalról lapított testű, orra hosszú és a szeme kicsi. Színezete változó vízterületenként: háta és feje barna, okkersárga vagy fekete-lilás árnyalatú és a has felé világosodik. A hát és alsóúszóban erős bognártüske található. A kisharcsától a következő jegyek alapján különíthető el: a törpeharcsának nyolc bajuszszála van, farokúszója enyhén bemetszett, a farka előtt úgynevezett zsírúszó található. Mellúszóinak első sugarai erősen szúrnak, ha kézbe vesszük, ezt rögtön érezhetjük. Előszeretettel tartózkodik holtágakban, iszapos fenekű, lassan áramló vizekben. Élőhelyei a növényzetben gazdag sekély állóvizek, az áradások által rendszeresen meglátogatott öreg holtágak, amelyekben néha mértéktelenül elszaporodik. A folyóvizekben is előfordul ritkábban a patakok kivételével. Nagyobb folyókban a márnazónától lefelé, kis folyókban a domolykózóna alsó részén és a sügérzónában él. A természetes vizek halászatában néhány évtizede még igen komoly tételként szerepelt a törpeharcsa, az utóbbi időkben azonban megfogyatkozott, néhány vizünkből pedig - így például a Fertő-tóból - eltűnt. A csökkenő fogás ellenére is jelentős halunk, amely a piacon is keresett. Érdekesség, hogy hallása sokkal jobb mint a többi halnak, még a 8000 Hz-es hangokra is reagál. A ponty is jó hallású halnak számít de jócskán elmarad a törpeharcsától a maximum 4000 Hz-es hangok észlelésével.

Testhossz és tömeg: Nagyobb példányai 25-30 cm hosszúak. A több harcsafaj (fekete-, foltos-, csatornaharcsa) keresztezésébõl kialakult állományok egyre kisebb átlagsúlyú (5-10 dkg) és egyre nagyobb egyedszámú törpeharcsák alakultak ki.

Szaporodás: Ívása április-május hónapra esik. A hím készíti elõ a nádtorzsákon levõ fészket, melyre a nõstény csak néhány ezer, nagy méretű ikrát rak. Néhány hétig az ikrát és a kikelt ivadékot együtt őrzik a szülők. Úszórezgetéssel biztosítják a szükséges oxigént az ivadékaiknak és elzavarják az azokat károsító ikra- és ivadékfaló halakat és egyéb veszélyt jelentő állatokat. Gyakran lehet látni nagy csoportban úszkáló törpeharcsa ivadékokat nyáron a vízpart közelben ahogy nagy fekete gomolyként mozognak összeverődve. A feketesügér előszeretettel vág bele az ilyen csoportosulásokba. Ivarérettségét 3 éves korban éri el. Később ha nagyobbra nőnek gyakorlatilag nincs ellenségük a vizekben mert a rablóhalakat elriasztják a tüskéi.

Horgászati szabályozás: horgászati tilalom alá nem esik

Táplálkozás: Gerinctelen állatokat, rákokat és békákat zsákmányolnak. Nagyobb példányai az apró halivadékot is elkapják. Fogyasztják a békés halaknak szánt csalikat, a csemegekukoricát és bojlit is. Az azonos nagyságú állatok kis helyen, nagy tömegben összegyűlhetnek és egymást figyelve pihennek és táplálkoznak. Ha egyikük táplálkozásba kezd, akkor többi is aktív keresgélésbe kezd, megnézve mit eszik a társuk. Képesek még személy szerint is ismerni egymást az egyéni illatok alapján.

A törpeharcsa horgászata: "Már megint egy törpe" vagy "Nőttél volna nagyobbra" gyakori horgászpanasz. Sokszor csak a nagy méretű és száraz kukorica csalizásával tudjuk a törpéket ekerülni. A horgot mélyen benyeli és a mellúszók kemény tüskéje könnyen fájdalmas sebeket okozhat kezünkön ha nem vagyunk óvatosak. A hátúszói nem tartalmaznak méreganyagot mint ahogy ezt sokan hiszik. A fertőzést a közhiedelemmel ellentétben a hal nyálkájában lerakódott szennyeződés okozza. Úszóval vagy fenekezéssel egyaránt fogható. Akár csúszó-, akár végólmos fenekezőkészséggel eredményesen horgászhatjuk. Úszós módszerrel a nagyon iszapos tavakban, csatornákban célszerű törpézni. Csalinak a giliszta a legjobb. Két horoggal előfordulhat, hogy egyszerre két törpeharcsát is kifogunk vagy ha a horog nem akad be a szájába a gilisztát nem engedi el még akkor sem amikor már a felszínre kerül. Gyakorlatilag bármilyen fenekezõbot, tároló- vagy peremorsó, tetszés szerinti zsinórvastagság megfelel a horgászatához. Hosszú szárú horgot használjunk, 1-4-es számút, hogy a szájából könnyebben kioperálhassuk. A törpeharcsa kapásra jellemző az élénk cibálás amit még egy nagyobb méretű úszó is jelez. Magyarországon sok vízben megtalálható: Mosoni-Duna, Répce, Duna, Rába, Marcal, Ipoly, Sződi-patak, Dunavölgyi-főcsatorna, Dráva, Mura, Taranyi-Rinya, Karasica, Tisza, Túr, Öreg-Túr, Szamos, Kraszna, Csaronda, Bodrog, Keleti-főcsatorna, Nyugati-főcsatorna, Sajó, Takta, Eger-patak, Rima, Csincse, Laskó, Zagyva, Tarnóca, Hármas-Körös, Kettős-Körös, Fekete-Körös, Fehér-Körös, Hortobágy-Berettyó, Sebes-Körös, Berettyó, Maros, Balaton, Kis-Balaton, Velencei-tó, Tisza-tó, egyéb tavak, halastavak, holtágak, tározók, csatornák.

Rekordok: hazai horgászrekord 1,98 kg (1996, Szekszárdi csatorna).