A halászati-horgászati törvény és végrehajtási rendeletei fokozott szigorral védik a Magyarországon honos és állományukban veszélyeztetett halfajokat.
A 73/1997. (X. 28.) FM-KTM együttes rendelet szól részletesen a nem horgászható halfajokról és azok állományáról. A rendelet kimondja: 1.§
(1) A halászati vízterületeken a mellékletben felsorolt halfajok és víziállatok egyedének halászati vagy horgász eszközzel történő fogása egész éven át tilos. A tilalom a felsorolt fajok valamennyi egyedfejlődési alakjára vonatkozik.
(2) A mellékletben felsorolt védett faj véletlenül kifogott egyedét - a horogtól óvatosan megszabadítva, vagy ha ez nem lehetséges, akkor a zsinórt a szájnyílás előtt átvágva - haladéktalanul vissza kell helyezni élőhelyére. Amennyiben a zsákmányban a védett faj egyede ismételten kifogásra kerül a halászati (horgászati) tevékenységet azonnal be kell szüntetni.
13/2001. (V.9.) KÖM rendelet 2002. január 1-én lépett hatályba és több halfajt helyezett védelem alá, ezeket is tartalmazza a fenti lista. Hazánkban a természetvédelmi oltalom alatt álló halfajok száma : 34 , így a hazai természetes vizekben élő közel 80 halfaj mintegy 30 %-a védett. A védett halfajok listáján többnyire olyan fajok is szerepelnek, amelyek elterjedési területének határa Magyarország emiatt csak kis számban, vagy csak alkalomszerűen fordulnak elő egyes vizeinkben (dunai ingola, pontokaszpikus géb félék).
Másik csoportjuk kizárólag a Kárpát-medence vízrendszerében található meg, emiatt különlegesek, hiszen csak itt élnek az egész világon, ezek az úgynevezett bennszülött fajok ilyen például a petényi vagy magyar márna. (mind a három képsor elmarad, a későbbi poszter pótolja !) Egyes a halfajok állományai az utóbbi évtizedekben elsősorban emberi tevékenységeinek hatására - lecsapolások, folyó szabályozások hatására- nagyon megritkultak, az élőhelyeik, életterük beszűkült ( pl. lápi póc, tok félék). Az élőhelyet és a védett halfaj állományát károsan befolyásoló tényezők sokfélék lehetnek, ilyen többek között a kellően nem átgondolt vízi környezet átalakító munkálatok, a kotrások, a mederszabályozások, a vízszennyezések, a vízminőségének drasztikus megváltozása, kedvezőtlen irányba fordulása, vagy a fokozott növényi eutrofizáció, de még a halgazdálkodási tevékenység is hatással lehet a halfauna szerkezetére. További halfajokat is terveznek természetvédelmi oltalom alá helyezni. Ilyen fajként emlegetik például a széles kárászt, amely őshonos fajunk, azonban ideális élőhelyének beszűkülésével és egyes agresszíven terjeszkedő halfajok (ezüstkárász, törpeharcsa) kiszorító hatása miatt igen megritkult állományuk a természetes vizeinkben. A védetté nyilvánítás azonban ebben ez esetben nem tűnik célszerű megoldásnak, mivel e halfaj megfelelően szaporítható, ezért mindenképpen meg kell kisérelni bizonyos vízrendszerekbe történő visszahonosítását. Ha állományának regenerálása eredményes lesz, remélhetőleg nem szükséges majd védelem alá helyezni e halfajt. Figyeljük, óvjuk természeti értékeinket, köztük a ritka, oltalom alatt álló halfajainkat! Minden horgásznak és halásznak az kell legyen a célja, hogy a fokozott védelem alatt álló halfajokat rögzítő lista ne bővüljön időről-időre új, veszélyeztetett fajokkal. Kívánatos lenne, hogy egy-egy faj inkább lekerüljön a listáról azzal az indokkal, hogy a halfaj szaporításával, élőhelyének ésszerű kezelésével, védelmével és fenntartásával állománya kedvezően regenerálódott. Természetesen ehhez a vízépítőknek, a vízkormányzóknak, a halszaporítóknak, a vizek hasznosítóinak és másoknak is össze kell fogni .
| 
