A csonti, a pinki és a báb is egyfajta állatból keletkezik, ez pedig nem más, mint a mindenki által ismert és közkedvelt légy. Vagyis a csonti és a pinki a különböző fajtájú és méretű legyek lárvái. Azt ugyan nem értem, hogy a halak miért rajonganak ennyire ezekért a nyüvekért és gondolom, hogy rajtam kívül még sokan nem tudják, de az biztos, hogy minden horgász kihasználja a halak ez irányú rajongását. A csonti és a pinki között csak annyi a különbség, hogy a pinki jóval kisebb méretű. Ezen kettő nyűnek a bebábozódott fejlettebb állapotát nevezzük bábnak. A csontit általában a természetes színében, fehérben lehet megvásárolni, de szokták pirosra, sárgára, lilára, nagyon ritkán zöldre, narancssárgára vagy kékre megfesteni. A pinkit legtöbbször meggypirosan, ritkábban narancssárgára színezve kerül forgalomba. A nyüvek beszerezhetőek bármelyik horgászboltban, általában kisebb mennyiségben. Rossz tapasztalatom, hogy kisebb vidéki boltokban – de lehet, hogy nagyobb városokban is – ha nagyobb mennyiségű csontit ill. pinkit akarunk beszerezni, akkor előtte meg kell rendelnünk. A nagyobb mennyiség nem a hobbi-horgászatban, hanem a versenyhorgászatban érdekes, mivel köztudott, hogy 2,5 liter élőanyagot lehet használni, melyből 1 liter lehet etető- vagy tűzőszúnyog, a többi pedig csonti, pinki és ezek bábjai, vagy giliszta. Bábot eddig boltban nem láttam, azt még nekünk kell napon érleléssel óvatosan és nehéz körülmények között előállítanunk :-). Szakkereskedésekben a csontit gyaluforgácsok, fűrészpor vagy kukoricaliszt közé keverik, hogy ne fulladjon be, ugyanis, ha a csonti bemelegszik, akkor megfolyósodik, és használhatatlanná válik. A friss csonti eleven és nyüzsgő. Legtovább hűtőben tartható el 4-6 Celsius fok körüli hőmérsékleten, de így is csak pár napig. Bár szakírók szerint minél hidegebb körülmények között vannak tárolva, annál tovább tarthatók el. Vigyázunk, mert a pinkik valóságos szabaduló művészek – termetüknél fogva – ezért találták azt ki, hogy a tárolódobozukra mielőtt rátennénk a tetejét, húzzunk rá egy használaton kívül helyezett nejlonharisnyát. Előfordult már az, hogy a horgászversenyre megrendelt, majd megvásárolt literes kiszerelésben leszállított csontit nem csomagolták ki a boltban – biztos nem volt kedvük kínlódni vele – ezért nekem kellett arról gondoskodnom, hogy bekeverjem őket fűrészporral, vagy kukoricaliszttel. Ugyanis ne felejtsük el, hogy nyáron soha ne tároljuk a csontit és a pinkit tisztán. A csontit és pinkit, ha nagy mennyiségben bevásároltunk belőle és a horgászat mégsem jön össze, akkor akár le is fagyaszthatjuk. Tegyük kis nejlonzacskókba, a szitálással megtisztított és kukoricaliszttel beszórt élőcsalit, légmentesen zárjuk le és úgy helyezzük a fagyasztóba. A nejlonzacskókra célszerű ráírni a fagyasztás dátumát és a tartamát. Vigyázzunk, hogy az egyszer lefagyasztott, majd felengedett élőcsalit, nem lehet többször mélyhűteni. A horgászhelyen legegyszerűbben hűtőtáskában, szükség esetén árnyékban jól szellőző dobozban tárolható. Horgászat közben egyes horgászok a műanyagdoboz helyett fadobozban tartják a csontkukacokat, amit azzal magyaráznak, hogy a fa sokkal kevésbé melegszik fel, mint a műanyag. Az előre elkészített bábokat, ha csak néhány napig akarjuk tárolni, akkor a legjobb, ha légmentesen lezárt nejlonzacskóba csomagoljuk és a hűtőbe tesszük. Ha szeretnénk, hogy sokáig életben maradjanak, akkor naponta egyszer bontsuk ki a zacskót néhány perc erejéig, hogy levegőt kapjanak. Vízparton pedig tegyük a bábot vízbe, mert a napon gyorsan folytatják az átalakulást és kellemetlen meglepetésben lehet részünk. – Bár…, valaki próbált már élő léggyel keszegezni? Osszátok meg velem! Figyeljünk arra, hogy a csonti valamilyen oknál fogva – a fene se érti miért – általában akkor a legvonzóbb a halak számára, ha a horgon is izeg-mozog. A csontit a vastagabb végén, ahol a sötét színű táplálék-foltja látható szúrjuk fel a horogra, úgy hogy egy csipetnyi bőrt szúrjunk csak fel, a lehető legkisebb sérülést okozva. Ezért mindig vigyázzunk arra, hogy az általunk használt horog mindig tűhegyes legyen. A csalit sűrűn cserélgessük, mert a csontink a vízben hamar elfárad és nem mozog természetesen, vagy sehogyan sem. A csonti és pinki fogékonyságát többféleképpen is lehet fokozni. A horog nagyságától függően tetszés szerinti darabot húzhatunk fel. A halak szokták díjazni kapásuk gyakoriságával, hogyha igyekszünk színkombinációkat kitalálni és azokat használni. Nálam be szokott jönni az egy piros és egy, vagy kettő fehér csonti kombináció a 14-es horgon. De a leginkább használt módszerek természetesen a csalik ízesítése. A legegyszerűbb módja, ha a horgászat megkezdése előtt néhány órával, egy aromával átitatott szivacsdarabot helyezünk a csontisdobozba. Fogós lehet még a franciák szerint az is, ha a horgászat előtti napon a műanyagdobozba helyezett csontkukacot beszórjuk kurkumával melytől szép színt és jó ízt kapnak – ez állítólag a bodorka kedvenc táplálékai közé tartozik. A nagyobb halak horgászatánál előszeretettel használják az ún. szendvics készítését, mely semmi ördöngösséget nem takar csak annyit, hogy a csontit valamilyen más csalival együtt húzzuk ugyanarra a horogra. Ez a másfajta csali leginkább pinki, tűzőszúnyog, kukorica vagy búza.Megoldás lehet még kísérletező kedvűek számára – persze varrni is meg kell hozzá tanulni – hogy egy nagyobb horog öblébe hajszálelőkére kötni tetszőlegesen sokszámú csontit. Az köztudott, hogy aki halat akar fogni gyorsan és meglehetősen sokat, akkor annak etetni kell a horgászat megkezdése előtt. Ezért célszerű hobbi-horgászoknál is azt a módszert alkalmazni, hogy az etetőanyagba literenként keverjünk 1 deciliter csontit, vagy pinkit. Versenyhorgászatnál, vagy akik megengedik maguknak, ez a szám felmehet egészen literenként 2-3 deciliterig. Mint fentebb említettem, a versenyhorgászat szabályai a verseny ideje alatt lehetővé teszi a halak jól tartását, úgy hogy akár 2,5 liter csontit is beleszórhatunk a vízbe. Mivel ez már akkora mennyiség, hogy a megkötött 17 liter etetőanyag már nem tudja felvenni, ezért kitalálták, azt a módszert, hogy a csontit megragasztják, és koncentráltan bejuttatják az etetésre. Ez természetesen az úszós horgászatnál, mint pl. spicc, rakó, match, bolognai módszereknél jöhet számításba. A fenekező horgászatban – picker, vagy feeder – célszerű a nyüvek bejutatásához a speciálisan erre a célra kifejlesztett etetőkosarakat használni