Honlap-menü

Belépés

Keresés

Statisztika


Online összesen: 1
Vendégek: 1
Felhasználók: 0
Nyitólap » Cikkek » Tippek - Trükkök

Vegyes csalik a horgon
Vegyes csalik a horgon
 
A versenyhorgászok a megmondhatói annak, hogy mennyire befolyásolja eredményességüket a megfelelő csalizás. Ezért a tapasztalt versenyzők semmit sem bíznak a véletlenre -- jól tudják, mit kell a horogra tűzni, hogy mit, mivel és milyen arányban vessenek be csaligyűjteményükből.
De a vérbeli hobbihorgászok is tudják tapasztalatból, hogy amíg az egy szem kukoricával csalizott horog mellett órákig üldögélnek kapás nélkül, a gilisztát pedig csak a durbincsok, paptetűk rángatják, megtörténik a csoda, ha a kettőt egy horogra teszik, és szép ponty lesz a kísérletező horgász jutalma. Az említett kombinációt nemcsak a fenekező pontyozásnál érdemes kipróbálni, hanem a folyóvízi horgászatok alkalmával is. A főtt tejeskukorica-giliszta kombinációval termetes dévérek fogására is számítani lehet, sőt az etetésen megjelennek a jászok, a padulok és a nagyobb termetű bodorkák, karikakeszegek. Sokszor a jól menő csalikombinációkat nem egy fenéken nyugvó horgon kell fölkínálni, hanem 5--10 centivel a talaj fölött és lebegtetve. A trükk lényege az, hogy a zsinórt időnként kétszer-háromszor meghúzzuk, majd rövid szünet után meg-megismételjünk, ha elmarad a kapás. A halak általában azonnal fölveszik a megbillenő csalit, ha a közelben tartózkodnak. A nagy dévérek különleges csemegéje az egy helyen megtűzött giliszta, a horog hegyén pedig egy elevenen mozgó csontkukaccal (pinkivel), esetleg még egy mellé tűzött pondróbábbal. A bábokról jó tudni, hogy a világos színűek süllyednek, a sötétbarnák pedig úsznak a víz felszínén. Ez utóbbinak föltűzésével lassabban süllyed a csalikombinációnk, és ez különösen a vízközti horgászatnál eredményezhet élvezetes úszós horgászást. A horgászok többsége tudja, hogy a nadály (turbók, durbók) rendkívül szívós, a horgon hosszú ideig élve maradó, fáradhatatlanul izgő-mozgó csaliféleség. Sajnos, a begyűjtése sok időbe és fáradságba kerül, megvásárolni pedig eléggé drága a horgászüzletekben. A harcsák horgászata során próbákoznak -- eredményesen -- olyan megoldásokkal, melyekkel a nagyméretű horgon legföljebb egy nadályt és néhány zöldgilisztát kínálnak föl fenekező szerszámaikon. A hosszú szárú, a szárán is szakállas horogra előbb a gilisztákat, utána a nadályt tűzik föl. A helyes megoldás az, ha a gilisztákat és a nadályt is csak egy helyen szúrjuk át a horoggal, hogy minél szabadabban mozoghassanak. A gilisztákat középen, a nadályt föltétlenül a vastagabb végén kell átszúrni. Ennek a takarékos csalizási módnak az az előnye, hogy az örökmozgó nadály és a gilisztacsokor együttese a harcsának igen vonzó falatot jelent. A márnának is jó csemege ez a csalikombináció. Sok esetben a harcsák és a nagy márnák ugyanazon a helyen foghatók.
Nyári harcsahorgászásra jóformán veretlen a lótetű-zöldgiliszta csokra vagy a lótetű-nadály szendvicskombinációja. Az úszós horgászat legjobban bevált csalikombinációi fehérhalakra, keszegfélesékegre: 1. a kis nadály mellé tűzött csontkukac a folyóvízi jászok ellenállhatatlan csalija; 2. a karikakeszegek, a bodorkák, a jászok réme egy piros (pinki) és egy-két fehér csonti a horgon; 3. az öreg dévérek veszte a piros trágyagiliszta és a pinki szendvicse; 4. szintén a jászok, a karikaszegek és a bodorkák végzete az apadó folyókból kiemelt köveken található sárgás lárva és a bolharák a horgon. Úsztatva a kövezésen 1, 2 vagy 3 méteres eresztékkel biztos a fogás. A végén megemlítem a horogra tűzhető, állati eredetű csalikat: kerti giliszta, esőgiliszta, harmatgiliszta, trágyagiliszta, sárgagyűrűs giliszta, réti fekete giliszta, mocsári zöldgiliszta, turbók (nadály), orvosi pióca, lópióca. A rovarok közül a lótetű, nevezik még lótücsöknek, a cserebogár, a tücsök, tiszaviráglárva, szitakötőlárva és más vízi rovarok lárvái. Kitűnő harcsacsali a folyami rák -- ha kicsi, egészben kerül horogra, a nagyobb rákoknak a hátsó, harmonikaszerű farkát tűzik horogra. Horgásznak még békával, békaporonttyal harcsára, törpeharcsára, sőt süllőre és csukára is. A kagylóbél is egyes vizeken bevált pontyra és harcsára. A melegvérű állatok belsőségeit is több vízterületen használják föl csalinak. Ilyenek a máj, a tüdő, a baromfibél -- mindezeket harcsa fogására használják csaliként. Hát csinálja mindenki gusztusa szerint! Köteles Károly (forrás: http://www.hhrf.org)
Kategória: Tippek - Trükkök | Hozzáadta: HOBY (2010-05-01)
Megtekintések száma: 1467 | Helyezés: 0.0/0
Összes hozzászólás: 0
Hozzászólásokat csak regisztrált felhasználók írhatnak.
[ Regisztráció | Belépés ]